Kakasos & Kojak nyalóka
Mindkét kultikus nyalóka a televízióhoz köthető. A piros kakast formázó a hetvenes években tűnt fel a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági sorozatban, melyben a gyerekek az erre a nyalókára cseppentett altatóval kábították el Bagaméri kutyáit. A lajosmizsei gyárnak köszönhetően ma is fellelhető a kőkemény édesség, amit régen ha elnyaltunk, utána az édes, ragacsos ízzel átitatódott pálcikáját is rágtuk még, hogy tovább tartson az élmény.
A Kojak nyalóka az 1960-as évek közepén lepte el a trafikokat. Ezt a nevet később kapta a Telly Savalas főszereplésével sugárzott sorozat után – a kopasz nyomozó ilyen nyalókát szopogatott, miután leszokott a cigarettáról. Fogyasztása többnyire a hagyományos sémát követte: először a csokimázat nyaltuk le, majd a gömb következett egészen a műanyag pálcika elrágásáig.
Dianás cukorka & Konyakmeggy
Ki gondolná, hogy a Dianás cukorka már több mint 100 éve gyógyítja a másnaposságot? Legalábbis a népi gyógymód szerint, amely szinte mindent gyógyító csodaszerként kezeli a Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. 1911-ben legyártott termékét. A mentolos sósborszeszt tartalmazó cukorkával ugyanúgy lehetett felnőtteskedni, mint a cigirágóval, hiszen alkoholt tartalmazott, akárcsak a 19. századig visszavezethető konyakmeggyel, amit a négercsókkal ellentétben egy ország imád. Persze mindkettőből vagy 600 darabot kellene megenni legalább egy pityókás állapot eléréséhez, amennyiben nem kapunk cukorsokkot az odavezető úton.
Lottó csoki és többiek
Lottó, Kapucíner, Szamba, Bohóc, Autós – a mai napig heves szívdobogást idéznek elő ezek a csokinevek, ha szóba kerülnek. Mind közül talán a Lottó és a Kapucíner szelet jutna be első között a képzeletbeli Magyar Hírességek Csarnokába; előbbi már csak társadalmi múltja miatt, hiszen a rumos-diós falat a ’80-as évektől az állami szerencsejáték propaganda fontos szereplője volt.