A nagyszülő többsége egyszerű, vidéki, munkás volt. Ennek megfelelően szerényen, magukat eltartva életek. Jószerivel azt fogyasztották, amely az udvarukban megtermett, megélt. A finomságot az jelentette, amit a nagyi elkészített finom sütemények formájában.
Gyermekként sokszor megtapasztaltam, hogy a nagyszüleimnél nincs annyi édesség, mint otthon. A ropi, a zizi, a dunakavics, a Donald rágó és társai ritka vendégek voltak a nagyszülőknél. Mivel sok időt töltöttem náluk – főleg nyaranta -, így az édességhiány megmutatkozott. Ha a nagyi nem sütött semmit, és tartalékban sem volt valami finomság, akkor jobb híján a vízbe ártott kenyér maradt, amelyet megmártotta kristálycukorban. Kész is volt az édes és laktató finomság.
Mennyivel egyszerűbb világ volt az?!
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom: szodasszifon.co.hu | képek: pixabay.com