Sőt, talán még ma is megvan a padláson, vagy a szekrény mélyén az a gyűjteményed, amely különböző mintájú szalvétákat foglal magába. Bizony, volt egy olyan időszak, amikor a lányok (főleg lányok) szalvétát gyűjtöttek. Addig a fiúk sokkal inkább a bélyeg- vagy kártyagyűjtésnek hódoltak. Módszeresen rendezgettük, dobozba, albumba raktuk. Volt közte külföldről beszerzett vagy kapott példány, és olyan is, amelyet a helyi közértben történő vásárláskor rimánkodtunk ki szüleinktől. Amiből több példány volt, azt egy szalvétagyűjtő ismerőssel másra cseréltünk.
A szalvétákat sosem használtuk rendeltetésszerűen, becses kincsünk volt, amelyet mindenkitől óvtunk. Főleg a kisebb testvértől, aki semmi szépséget és értelmet nem talált a sok szalvétában.
Voltak közöttük egyszínűek, de azok a szivárvány minden színét képviselték. Kedveltük a virágosakat, a mesefigurásat. Talán már a szülők megkezdték a szalvétagyűjtés alapjait, gyermekként pedig tovább bővítettük az állományt.
Órákig képesek voltunk elbíbelődni a szalvéták csoportosításával, rakosgatásával, kiválogatásával. A csoportosítás alapja bármi lehetett. Szétválaszthattuk a többitől az ünnepi szalvétákat, így volt külön húsvéti és karácsonyi szalvétakötegünk. Történhetett szín, minta alapján is.
Volt az az időszak, amikor a gyűjtési szenvedély kiélésére szűkösek voltak a lehetőségek és az anyagi keret is. A szalvéta azonban mindennapos használati tárgynak számított és könnyebb volt összeszedni a gyűjtemény alapjait. Évek során pedig jócskán megnövelhettük az állomány darabszámát. A cserére is több lehetőségünk volt, mert soka gyűjtötték.
Olcsó, ártatlan gyűjtőszenvedélyünket élhettük ki a szalvétákban. Nektek is megtalálható még otthon?
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom: szodasszifon.co.hu | Képek: pinterest.com, spoonandchair.wordpress.com