A háztartásokban a 80-as 90-es évekig még elkerülhetetlen volt vele a találkozás. Ő nem más, mint a szódavíz készítésére használt szódásszifon. A működési elve a következő: a szódához szén-dioxidra van szükség, melyet szén-dioxid patronokból lehetet kinyerni. E patronokban uralkodó magas nyomású gáz a patronnak a szifon feji részén elhelyezkedő nyílásba való becsavarása során jutott a szifon tartályi részébe. Ez a betágulási folyamat igen gyorsan játszódik le, ezért a patron fémes teste olyan mértékben lehűlt, hogy ha az ember nem figyelt eléggé, akkor extrém helyzetekben akár még fagyási sérüléseket is okozhatott a vele érintkező testrészeken, mely leggyakrabban a tenyeret jelentette. A becsavaráskor ezért a műanyag részét kellett megfogni a patront körülvevő biztosító szerkezetnek.
A szódásszifon mára kikerült a konyhákból, a kamrák alján, esetleg a padláson még megtalálható. Az ásványvizek átvették a hatalmat, nyugdíjba küldve a szifont. Kollégája, a habszifon sem lehet sokkal boldogabb, ő létét is a modern megoldások veszélyeztetik.
De nem feledünk szódásszifon, te, aki a szivárvány minden színében tündököltél, voltál műanyag hálóval befont, voltál lila, kék, kerek, hosszúkás, vékony, vastag és voltál, pontosabban most már csak vagy műanyag átlátszó. Vagyis már nem ugyanaz...
(Forrás:szodasszifon.hu, wikipedia/Fotó:retronom.hu)